Ajándék

Dr. David Adams az orvosi szobában ült, mikor megszólalt a hangosbemondó:

– Dr. Adams-et várják a sürgősségire! Dr. Adams-et várják a sürgősségire!

A férfi letette az aktákat, majd sztetoszkópját a nyakába akasztva kirohant a szobából. A folyosón izgatott sürgés-forgás fogadta. Egy baleset áldozatait hozták be a kórházba.

– Mi történt? – kérdezte.

– Egy autós elaludt vezetés közben, és egy kereszteződésben a villamossínekre hajtott. A villamosvezető már nem tehetett semmit, nem tudta elkerülni az ütközést. – felelte a mentőápoló.

– Hány sérült van?

– Három! –felelte a mentőápoló. – Egy házaspár, és egy gyermek. Az anya, és a gyermek jól vannak, viszont a férfi súlyos belső sérüléseket szenvedett.

– Rendben, vigyük az egyes kezelőbe! – intézkedett az orvos.

A kezelőben Dr. Adams előírta a vizsgálatokat, majd az eredmények tükrében, azonnali sürgős műtétet rendelt el, melyet ő maga végzett. A több mint 4 órás életmentő beavatkozás után fáradtan rogyott le a betegszoba kanapéjára.

– Minden rendben? – kérdezte egy nővérke.

– Igen, persze. – válaszolt az orvos. – Csak kimerítő volt ez a műtét, de szerencsére erős szervezet, rendbe fog jönni. A család többi tagja hogy van?

– Az anya megfigyelésre felkerült a belgyógyászatra, a kisgyermeket pedig a gyermekosztályon helyeztük el. Mindketten stabil állapotban vannak. – tájékoztatta az orvost a nővérke.

Hazafelé David még mindig a baleseten gondolkozott, bár sok ilyen esettel találkozott már, mégis mindig megrendült. Ám ahogy hazaért, azonnal el tudta engedni ezeket a gondolatokat, mert kislánya szaladt elé, hatalmasra tárt karokkal.

– Papa, papa, végre megjöttél! – kiáltotta Liza. – Képzeld a nagymama megígérte, hogy a hétvégén kapok egy kiscicát! – újságolta a hírt boldogan a kislány.

– Nahát, ez remek hír! – mondta David. – A nagyinál majd megkeressük a papa régi fotóstáskáját, amit a temetés után felvittünk a padlásra. Biztosan lesz még benne pár használható film, és megvan még a fényképezőgép is. Majd rengeteg képet csinálunk a családról, és a cicáról is.

A hétvégén David szabad volt, így el is indultak az édesanyjához, ahogy azt már hetekkel korábban leegyeztették. Liza nagyon izgatott volt, hogy láthatja a nagyit, és persze a beígért cicát is nagyon várta már.

Az ajtóban egy hajhálós, idős hölgy várta őket. Boldogan megölelte gyermekét, menyét, és kicsi unokáját.

– Hol a cica, mami? – kérdezte Liza türelmetlenül.

– Ne félj, kincsem, megvan a cica. – mondta kedvesem Paula néni. – De előbb gyertek beljebb. Az idén rengeteg dió termett, sütöttem finom bejglit, meg diós-rácsost. Tudom, hogy szeretitek.

Mindannyian asztalhoz ültek, majd mikor elfogyott a sütemény, együtt mentek fel a padlásra, hogy megkeressék a papa fotóstáskáját. Rengeteg régi tárgy volt ott, és előkerült egy újság is, amelyben sok évvel ezelőtt publikált a matematikus papa egy tanulmányt a Bermuda-háromszögről. David arcán egy apró könnycsepp gördült végig, ahogy az újságot nézte.

Még akkor is az emlékeibe merült, mikor már a kertben ülve azt figyelték, hogyan játszik Liza az új kis barátjával, akit Micusnak nevezett el.