Káosz kapitány

Káosz kapitány álmosan nézett körül. Feje még elég nehéznek bizonyult, így gyakran vissza is esett az ágyra.

– Már világos van. Fel lehet kelni. De hiába nyöszörgök, anya meg sem mozdul. Talán, ha közelebb mászok, akkor megtalálom a cicit, és még vissza is alhatok. – gondolta, és el is indult megkeresni a kitűzött célt. Törekvése nem maradt sikertelen.

Miután befejezte a reggeli töltődést, már nem is volt álmos. Felugrott, és körbe – körbe táncolt a galériaágyon. Anya próbált volna még aludni, de lehet ilyen zajban?

– Vajon miért nem kelt még fel? – nézett rá a kis kapitány. – Hiszen este csak kétszer ébresztettem fel, hogy szomjas vagyok. Igazán kialhatta volna magát.

Mivel az ébresztés nem volt teljes sikerrel, így más eszközhöz kellett folyamodni. Ahogy hősünk a rácshoz ért, megpillantotta az elemlámpát.

– Hát ez, hogy kerül ide? – gondolta. – Tegnap már egyszer kidobtam – és azzal a lendülettel már repült is ki a lámpa. Hatalmas csattanással ért földet. Anya erre a zajra már kénytelen volt felkelni, de biztos, ami biztos, emberünk még odament hozzá, és a kezét fogva húzta fel, hogy ideje már lemenni.

Ahogy Káosz kapitány lába a földet érte, máris elindult a felfedezőútra. Mint minden reggel, most is le kellett ellenőrizni, hogy minden ott van-e a lakásban, ahol ő este hagyta. Első útja máris a konyha kanapéjához vezetett, ahol hangos sikollyal jelezte, hogy bekapcsolta a nyitva felejtett laptopot.

– Már megint hozzányúltál a géphez! – mondta szigorúan anya, de a kicsi emberke csak nevetve, sikoltva nézett rá. – Na, gyere, akkor öltözzünk át – mondta anya, és elővette a ruhákat. Káosz kapitány természetesen minden öltözésnél ellenáll, így ez ma sem volt másképp. Ahogy anya hívta, ő az ellenkező irányba szaladt, de persze a végén mindig veszít, és a takarón köt ki.

– Cí, de büdös! – mondja nevetve anya, miközben kicserélte a kicsi pelusát. Babócánk közben hangosan nevetett, majd valamiféle babanyelven kezdte el magyarázni, hogy mit álmodott, vagy ideje lenne gyorsabban öltözni, mert neki rengeteg dolga van ám. Ahogy rákerül a tiszta “alsónemű”, máris indult volna tovább, így anya odaadta neki a televízió távkapcsolóját, hátha azzal nyer egy kicsi időt. Öltözködés után a reggeli következett. Mivel volt még a hűtőben egy doboz tojás, így anya a bundás kenyér mellett döntött, amit a kicsi kapitány nagyon szeret. Miközben készült a reggeli, hősünk folyamatosan azon igyekezett, hogy lefoglalja magát, de mindezt úgy, hogy láb alatt legyen. Nehéz úgy valamit csinálni a konyhapultnál, hogy egy apró emberkén folyton át kell lépni, vagy ki kell kerülni, de ez a csöppséget egyáltalán nem zavarta. Még a kenyere elfogyasztása közben is szaladgált, rendezkedett. Beült a játékos kagylóba, és mivel úgy gondolta, hogy kipakolva több hely van benne, így módszeresen minden játékát a földre dobálta.

– Hát te mit csinálsz? – kérdezte tőle anya.

– Nem látod? Pakolok? – nevetett csintalanul kapitány.

– Menjünk inkább tátába – mondta anya, mire a kicsi már ugrott is ki a kagylóból, és leült az ajtó elé, ahol felvette a kabátot, sapkát, és cipőt, majd azonnal kivágtázott az udvarra.

Séta közben rengeteg néni, és bácsi jött szembe az úton. Káosz kapitány mindenkit alaposan megnézett, és mindenkinek integetett mosolyogva. Anya büszkén hallgatta a dicséreteket, amikor az idősek a kicsire néztek. Korábban nem is tudta, hogy milyen az igazi büszkeség, ezt az érzést csak azóta tapasztalta meg, mióta megszületett a gyermeke. Hirtelen felcsendült a templom harangja, jelezve, hogy már tíz óra van. Káosz kapitány segített anyának bevásárolni, és a kosárba pakolni a dolgokat. Néha olyan is belekerült, amit saját fejében gondolt ki, de miután megkérték rá, visszatette őket a polcra, majd megtapsolta magát.

Miután hazaértek, anya megkérte gyermekét, hogy segítsen neki összepakolni, mert ki kell takarítani. Odaguggolt a kagyló mellé, és elkezdett visszapakolni, mire kapitányunk is odaszaladt, és egyesével dobálta vissza a játékokat. Nagyon örült neki, hogy ügyesen csinálta, és nevetve tapsolta meg magát.

– Hol a porszívó? Segítesz idehozni? – kérdezte anya, mire a kicsi már szaladt is be a szobába, és vonszolta maga után a nehéz készüléket. Nagyon szeretett segíteni. Anya sokszor megkapta a jó tanácsot a családtól, hogy nem kellene elkapatni, meg nem lesz annak jó vége, ha minden meg van neki engedve. Mégis, mikor ez az apró ember szívja magába az információt, napról napra ügyesebb, akkor érzi anyuci, hogy jól teszi, amit tesz, és mondhat bárki bármit, ő ezután is úgy fogja nevelni a gyermeket, ahogy eddig. Nem baj, ha káoszban a lakás, ha nincs minden a helyén, mert csak az a lényeg, hogy csemetéje boldog, és kiegyensúlyozott legyen.