\"Neeeee\"- sikoltotta Emili, majd fel\u00fclt az \u00e1gyban. Zil\u00e1lva n\u00e9zett k\u00f6r\u00fcl. A szob\u00e1ban vil\u00e1gos volt. Emili r\u00e1n\u00e9zett az \u00f3r\u00e1ra. \"Csak \u00e1lmodtam\"- gondolta, majd \u00f6sszeg\u00f6mb\u00f6ly\u00f6d\u00f6tt a takar\u00f3ja alatt. Az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyen halv\u00e1nyan pislogott egy t\u00f6kl\u00e1mp\u00e1s alak\u00fa illatgyertya.<\/p>\r\n
J\u00f3 id\u0151be telt, mire Emili kikelt az \u00e1gyb\u00f3l. Nagyot ny\u00fajt\u00f3zott, majd odal\u00e9pett a szekr\u00e9nyhez. B\u00e1r k\u00e9s\u0151 \u0151szre j\u00e1rt, m\u00e9g mindig rendk\u00edv\u00fcl meleg volt, \u00edgy elhat\u00e1rozta, hogy utolj\u00e1ra m\u00e9g felveszi a kedvenc vir\u00e1gmint\u00e1s ruh\u00e1j\u00e1t. Miut\u00e1n fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt kil\u00e9pett a kertbe, \u00fagy \u00e9rezte, hogy egy kis s\u00e9ta j\u00f3t fog tenni. Lassan l\u00e9pkedett p\u00e1ntos szand\u00e1lj\u00e1ban, k\u00f6zben mag\u00e1ba sz\u00edvta a friss leveg\u0151t, b\u0151r\u00e9n \u00e9rezte a nap meleg\u00e9t. Nagyon sz\u00e9p nap volt.<\/p>\r\n
Hirtelen sz\u00e9lfuvallat \u00e9rintette meg az arc\u00e1t. Felemelte tekintet\u00e9t az \u00e9gre, ahogy a vadlib\u00e1k vonultak el felette. Akkor tudatosult benne, hogy a ny\u00e1rnak v\u00e9ge van, elj\u00f6tt az \u0151sz ideje, s egy pillanatra megborzongott. Tov\u00e1bb s\u00e9t\u00e1lt, egyre messzebb, \u00e9s messzebb ker\u00fclt a h\u00e1zt\u00f3l, de nem is figyelt r\u00e1, gondolataiba mer\u00fclve ballagott el\u0151re. Hirtelen k\u00f6d ereszkedett a kertre. F\u00e9lelem t\u00f6lt\u00f6tte el Emilit, nem \u00e9rtette, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik. Pr\u00f3b\u00e1lt k\u00f6r\u00fcln\u00e9zni, de a k\u00f6d olyan s\u0171r\u0171 lett, hogy semmit sem l\u00e1tott. Nem tudta, merre kell visszamenni a h\u00e1zhoz. V\u00e9g\u00fcl \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, megfordul, \u00e9s egyenes \u00faton halad visszafel\u00e9, akkor nem t\u00e9vedhet el, hiszen csak a saj\u00e1t kertj\u00e9ben van. Ahogy haladt hidegnek \u00e9rezte a talajt a l\u00e1ba alatt. Len\u00e9zett, \u00e9s \u00e9szrevette, hogy mez\u00edtl\u00e1b van. Az avar barna, nedves, \u00e9s hideg volt a l\u00e1ba alatt. Ekkor \u00e9rezte csak, hogy f\u00e1zik, de m\u00e9gsem tudatosult a fej\u00e9ben, hogy m\u00e1r nincs a l\u00e1b\u00e1n a szand\u00e1lja. Csak n\u00e9m\u00e1n ballagott el\u0151re. Nem sietett, pedig nagyon szeretett volna m\u00e1r haza\u00e9rni, \u00e9s beb\u00fajni a meleg \u00e1gyba.<\/p>\r\n
A sz\u00e9l egyre er\u0151sebben f\u00fajt, csapkodni kezdte a f\u00e1k kopasz \u00e1gait. Emili remegve n\u00e9zett k\u00f6r\u00fcl. Semmi m\u00e1st nem hallott, csak a fa\u00e1gak csattog\u00e1s\u00e1t, a sz\u00e9l s\u00fcv\u00edt\u00e9s\u00e9t. Ebben a monoton zajban lett figyelmes a kopog\u00e1sra, mely lassan k\u00f6zeledett fel\u00e9. Csod\u00e1lkozva n\u00e9zte, ahogy egy rozoga szek\u00e9r k\u00f6zeledik fel\u00e9, melyen egy id\u0151s b\u00e1csika \u00fclt. T\u00e1volr\u00f3l m\u00e9g nem lehetett felismerni, de ahogy a szek\u00e9r mell\u00e9 \u00e9rt, Emili l\u00e9legzet visszafojtva \u00e1llt meg. A szek\u00e9ren ugyanis az egy \u00e9ve elhunyt nagypap\u00e1ja \u00fclt. A b\u00e1csi csendben hajtotta a lov\u00e1t, oldalra sem n\u00e9zett. Emili ny\u00fajtotta a kez\u00e9t, sz\u00f3lni akart hozz\u00e1, de nem j\u00f6tt hang a tork\u00e1n, nem emelkedett a keze. Megb\u00e9nultan \u00e1llt a hideg f\u00f6ld\u00f6n, mozdulni sem tudott. A szek\u00e9r lassan elhaladt mellette, \u00e9s elt\u0171nt a t\u00e1volban, ahogy j\u00f6tt. K\u00f6zben lassan oszlani kezdett a k\u00f6d. A sz\u00fcrkes\u00e9get felv\u00e1ltotta a s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszaka, az \u00e9gen s\u0171r\u0171 felh\u0151k gy\u00fclekeztek. Emlili f\u00e9lve indult \u00fajra el. A baglyok huhog\u00e1sa, denev\u00e9rek csapkod\u00e1sa \u00fajra \u00e9s \u00fajra megijesztette. Most m\u00e1r gyorsabban haladt, szinte rohant hazafel\u00e9. Teljesen \u00e1tf\u00e1zott, a l\u00e1bai is nagyon f\u00e1jtak, de nem akart meg\u00e1llni.<\/p>\r\n
V\u00e9gre megpillantotta a h\u00e1zat. Az ablakon halov\u00e1ny f\u00e9ny pisl\u00e1kolt. Szinte \u00f6r\u00f6mmel kezdett el futni a h\u00e1z fel\u00e9, mikor megtorpant. Halk nyikorg\u00e1sra lett figyelmes. Oldalra n\u00e9zett, \u00e9s \u00fajra f\u00f6ldbe gy\u00f6kerezett a l\u00e1ba. A h\u00e1z mellett egy rozsd\u00e1s vasb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt hint\u00e1t vett \u00e9szre, melyen egy sz\u0151ke kisl\u00e1ny \u00fclt vir\u00e1gmint\u00e1s ruh\u00e1ban, piros masnival a haj\u00e1ban. Emili b\u00e9nultan n\u00e9zte a kisl\u00e1nyt. K\u00f6zelebb akart menni, de a l\u00e1bai nem engedelmeskedtek. A l\u00e1nyka egy sz\u00f3t sem sz\u00f3lt, r\u00e1 sem pillantott, csak hint\u00e1zott. A nyikorg\u00e1s retteg\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tte el Emili test\u00e9t. Amikor meg\u00e9rezte, hogy mozdulnak a l\u00e1bai futni kezdett. Gyorsan t\u00e1volodott a hint\u00e1t\u00f3l, ami sz\u00e9pen el is t\u0171nt a t\u00e1volban. Haza\u00e9rt.<\/p>\r\n
Bel\u00e9pett a h\u00e1zba, kereste a villanykapcsol\u00f3t, de nem tal\u00e1lta. S\u00f6t\u00e9tben botork\u00e1lt el\u0151re a konyha fel\u00e9, ahonnan halv\u00e1ny f\u00e9ny sz\u0171r\u0151d\u00f6tt ki. Kinyitotta az ajt\u00f3t. \u00dajra r\u00e9m\u00fclet lett \u00farr\u00e1 a test\u00e9n. A konyhaasztaln\u00e1l ugyanis az id\u0151s b\u00e1csi \u00fclt csendben, kez\u00e9ben egy r\u00e9gi mesek\u00f6nyvet tartott. Emili felismerte a mes\u00e9t. Egy kicsi fi\u00far\u00f3l sz\u00f3lt, aki arr\u00f3l \u00e1lmodott, hogy egyszer hatalmas haj\u00f3 kapit\u00e1nya lesz, \u00e9s megh\u00f3d\u00edtja a tengereket. Kicsi kor\u00e1ban im\u00e1dta ezt a mes\u00e9t, nagypap\u00e1ja minden este azt olvasta fel neki elalv\u00e1s el\u0151tt. K\u00f6zelebb l\u00e9pett az asztalhoz, de a t\u00e1vols\u00e1g nem cs\u00f6kkent. Ahogy k\u00f6zel\u00edtett az asztal t\u00e1volodott t\u0151le, mintha egy v\u00e9gtelen \u00faton j\u00e1rna. Az \u00f6reg nem n\u00e9zett fel, csak n\u00e9m\u00e1n b\u00e1multa a k\u00f6nyvet. Emili sz\u00f3lni akart, de nem j\u00f6tt hang a sz\u00e1j\u00e1n, ny\u00fajtotta a kez\u00e9t, de nem \u00e9rte el.<\/p>\r\n
Hatalmas csattan\u00e1sra lett figyelmes, \u00e9s a hang ir\u00e1ny\u00e1ba n\u00e9zett. A bej\u00e1rati ajt\u00f3t csapkodta a sz\u00e9l. Visszafordult az asztalhoz, de a nagyapa m\u00e1r nem volt ott, csak a k\u00f6nyv az asztalon. Emili elindult az ajt\u00f3 fel\u00e9. Kil\u00e9pett a verand\u00e1ra. A s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1ban csak a baglyok hangj\u00e1t, \u00e9s a sz\u00e9l s\u00fcv\u00edt\u00e9s\u00e9t lehetett hallani. Lassan l\u00e9pkedett le a l\u00e9pcs\u0151n, h\u00e1tha nagyapja m\u00e9g a k\u00f6zelben van. Megdermedt, mikor valaki megragadta a karj\u00e1t. Remegve n\u00e9zett oldalra. A kisl\u00e1ny \u00e1llt szorosan mellette, \u00e9s fogta a kez\u00e9t. Emili engedett neki, hagyta, hogy vezesse. Egy\u00fctt mentek k\u00e9zen fogva a s\u00f6t\u00e9t kert ir\u00e1ny\u00e1ba. Egyik\u00fck sem sz\u00f3lt a m\u00e1sikhoz, meredten n\u00e9ztek el\u0151re. Hossz\u00fa ideig s\u00e9t\u00e1ltak, mikor Emili meg\u00e1llt. Egy hatalmas szakad\u00e9k t\u00e1tongott el\u0151tte. Elborzasztotta a l\u00e1ba el\u0151tti m\u00e9lys\u00e9g, val\u00f3s\u00e1ggal reszketett a f\u00e9lelemt\u0151l. Majd egy l\u00f6k\u00e9st \u00e9rzett. R\u00e9m\u00fclten fordult meg, \u00e9s zuhan\u00e1s k\u00f6zben m\u00e9g l\u00e1tta, ahogy a kisl\u00e1ny halv\u00e1nyan elmosolyodik.<\/p>\r\n
\"Neeeee\"- sikoltotta Emili, majd fel\u00fclt az \u00e1gyban. Zil\u00e1lva n\u00e9zett k\u00f6r\u00fcl. A szob\u00e1ban vil\u00e1gos volt. Emili r\u00e1n\u00e9zett az \u00f3r\u00e1ra. \"Csak \u00e1lmodtam\"- gondolta, majd \u00f6sszeg\u00f6mb\u00f6ly\u00f6d\u00f6tt a takar\u00f3ja alatt. Az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyen halv\u00e1nyan pislogott egy t\u00f6kl\u00e1mp\u00e1s alak\u00fa illatgyertya\u2026<\/p>","type":"rich"}