Pault igazi Casanovak\u00e9nt tartott\u00e1k sz\u00e1mon bar\u00e1tai. Sosem dolgozott igaz\u00e1n, mindig \u00e9lvezte az \u00e9letet, szebbn\u00e9l szebb l\u00e1nyok vett\u00e9k k\u00f6r\u00fcl, m\u00e1rk\u00e1s aut\u00f3kkal j\u00e1rt, men\u0151 \u00e9ttermekben evett, n\u00e9pszer\u0171 sz\u00f3rakoz\u00f3helyeken bulizott. Meg is tehette, hiszen apja Max vagyonos ember volt, aki a semmib\u0151l emelkedett fel. Max sosem kedvelte a f\u00e9ny\u0171z\u00e9st, a nyilv\u00e1noss\u00e1gt\u00f3l t\u00e1vol \u00e9lte h\u00e9tk\u00f6znapjait. Sokszor visszagondolt arra, hogy honnan is j\u00f6tt, \u00e9s milyen utat kellett bej\u00e1rnia ahhoz, hogy az \u00e1llam leggazdagabb \u00fczletember\u00e9v\u00e9 v\u00e1ljon. Szerencs\u00e9j\u00e9t egy nyertes lott\u00f3szelv\u00e9ny hozta meg, s az, hogy a nyerem\u00e9ny ellen\u00e9re sem v\u00e1ltozott meg a szem\u00e9lyis\u00e9ge, k\u00e9t l\u00e1bbal a f\u00f6ld\u00f6n \u00e1llva \u00fcgyesen fektette be a p\u00e9nz\u00e9t. Max szerette volna, ha fia is megbecs\u00fcli a p\u00e9nz jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t, \u00e9s felismeri, hogy az az \u00e9let, amit \u00e9l, nem j\u00f3, de sosem volt sz\u00edve megvonni t\u0151le a t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1t. V\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t azonban minden alkalommal elmondta, amikor gyermek\u00e9vel a vid\u00e9ki kis h\u00e1zik\u00f3jukban tal\u00e1lkozott. Paul ilyenkor csak b\u00f3logatott, nem vette komolyan apja szavait.<\/p>\r\n
Egy d\u00e9lel\u0151tt a f\u00e9rfi a k\u00e1v\u00e9dar\u00e1l\u00f3 hangj\u00e1ra \u00e9bredt fel. Borzalmas zaj volt a fej\u00e9ben, mintha sz\u00e1z fogaskoszor\u00fa akadt volna \u00f6ssze. Kez\u00e9t a f\u00fcl\u00e9re szor\u00edtotta, ahogy kim\u00e1szott az \u00e1gyb\u00f3l. Sajgott a feje, alig b\u00edrt l\u00e1bra \u00e1llni. A konyh\u00e1ban egy fiatal n\u0151 \u00e1llt.<\/p>\r\n
- J\u00f3 reggelt! - mosolygott a l\u00e1ny.<\/p>\r\n
- J\u00f3 reggelt! - d\u00fcnny\u00f6gte a f\u00e9rfi. Fogalma sem volt r\u00f3la, hogy ki az a l\u00e1ny, \u00e9s nem eml\u00e9kezett az esti parti r\u00e9szleteire sem.<\/p>\r\n
- J\u00f3l ki\u00fct\u00f6tted magad este - csacsogott a l\u00e1ny, de Paul nem felelt neki. \u00c1lmosan sz\u00fcrcs\u00f6lte a k\u00e1v\u00e9t, \u00e9s nem is figyelt arra, hogy a l\u00e1ny k\u00f6zben meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl fecseg. Azt\u00e1n egyszercsak megsz\u00f3lalt.<\/p>\r\n
- Ideje lenne hazamenned! Most nincs id\u0151m a fecseg\u00e9sre, dolgoznom kell.<\/p>\r\n
A l\u00e1ny s\u00e9rt\u0151d\u00f6tten vonult be a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba. Fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s d\u00fch\u00f6sen becsapta maga m\u00f6g\u00f6tt az ajt\u00f3t. De a f\u00e9rfit ez sem hatotta meg. \u00dajabb r\u00e9mes zaj csapta meg a f\u00fcl\u00e9t, csengett a telefon. Bekapcsolta az \u00fczenetr\u00f6gz\u00edt\u0151 gombj\u00e1t, \u00e9s a szoba fel\u00e9 indult, azonban mintha k\u0151v\u00e9 v\u00e1lt volna az \u00fczenet hallat\u00e1n.<\/p>\r\n
- Paul Morgen? \u00dcdv\u00f6zl\u00f6m! \u00c9n Dave Clark vagyok, Max Morgen \u00fcgyv\u00e9dje. Sajn\u00e1lom, hogy nekem kell k\u00f6z\u00f6ln\u00f6m \u00f6nnel a rossz h\u00edrt. Az apj\u00e1t tegnap \u00e9jjel hal\u00e1los aut\u00f3baleset \u00e9rte. K\u00e9rem, hogy amint tud, h\u00edvjon vissza!<\/p>\r\n
Paul b\u00e9nultan \u00e1llt a szoba k\u00f6zep\u00e9n. Nem tudta eld\u00f6nteni, hogy val\u00f3ban hallotta a telefonban a hangot, vagy csak a feje z\u00fag m\u00e9g a m\u00e1snaposs\u00e1gb\u00f3l. Lassan elindult a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k fel\u00e9, \u00f3vatosan emelte a kez\u00e9t, mintha a g\u00e9p t\u0171zforr\u00f3 lenne, \u00e9s nem akarja meg\u00e9getni mag\u00e1t. Lenyomta az ism\u00e9tl\u0151 gombot, \u00e9s a r\u00f6gz\u00edt\u0151 megism\u00e9telte az \u00fczenetet. M\u00e9g h\u00e1romszor meghallgatta, mire r\u00e1eszm\u00e9lt, hogy nem \u00e1lmodik, ez a val\u00f3s\u00e1g, \u00e9s az apja meghalt. Le\u00fclt az asztal mell\u00e9, \u00e9s csak n\u00e9zett maga el\u00e9 \u00fcveges szemmel.<\/p>\r\n
\u00d3r\u00e1kkal k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r a Max Morgen toronyh\u00e1z irod\u00e1j\u00e1ban \u00fclt, ahol az \u00fcgyv\u00e9d t\u00e1j\u00e9koztatta a r\u00e9szletekr\u0151l, illetve felolvasta apja v\u00e9grendelet\u00e9t. Mivel egyed\u00fcli gyermek volt, \u00edgy apja mindent r\u00e1 hagyott, az \u00f6sszes ingatlan, r\u00e9szv\u00e9nyt, aut\u00f3t. Paul csendben hallgatta az \u00fcgyv\u00e9det, majd a megbesz\u00e9l\u00e9s v\u00e9g\u00e9n kik\u00eds\u00e9rte. Sok\u00e1ig \u00fclt egyed\u00fcl az irod\u00e1ban. Fej\u00e9ben sz\u00e1mtalan eml\u00e9ket pr\u00f3b\u00e1lt keresni, amik az apj\u00e1hoz k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k, de nem sokat tal\u00e1lt. Sajnos nem volt olyan j\u00f3 kapcsolata Maxszel, amilyet szeretett volna, mert ellent\u00e9tes volt az \u00e9letr\u0151l alkotott szeml\u00e9let\u00fck. Paul szek\u00e1l\u00e1snak \u00e9rezte amit az apja mondott neki, sokszor \u00f6ssze is vesztek.\u00a0 Nem szerette, ha ir\u00e1ny\u00edtani akarta, mindig a maga feje ut\u00e1n ment, \u00e9s sosem ismerte el, ha apj\u00e1nak volt igaza. Mostant\u00f3l pedig nem lesz senki, aki \"piszk\u00e1lja\", vagy ir\u00e1ny\u00edtsa, mert mag\u00e1ra maradt. Nehezen birk\u00f3zott meg a gondolattal. Egy j\u00e9ghegy s\u00falyak\u00e9nt nehezedett sz\u00edv\u00e9re a gondolat, hogy egy eg\u00e9sz olajbirodalmat kell neki egyed\u00fcl ir\u00e1ny\u00edtania, erre nem volt m\u00e9g felk\u00e9sz\u00fclve. Sz\u00f3rakozottan j\u00e1tszott ujjai k\u00f6z\u00f6tt egy dob\u00f3kock\u00e1val, amikor kopogtak.<\/p>\r\n
A titk\u00e1rn\u0151 l\u00e9pett be az irod\u00e1j\u00e1ba.<\/p>\r\n
- Eln\u00e9z\u00e9st Mr. Morgen! Meghoztam a k\u00e9rt dokumentumokat - mondta, \u00e9s egy hatalmas st\u00f3c pap\u00edrt tett a f\u00e9rfi asztal\u00e1ra. Paul f\u00e9l szemmel a pap\u00edrhalomra n\u00e9zett, majd fel\u00e1llt az asztalt\u00f3l, \u00e9s az ablakhoz l\u00e9pett. Semmi kedve nem volt dolgozni.<\/p>\r\n
- Seg\u00edthetek m\u00e9g valamiben? - k\u00e9rdezte a titk\u00e1rn\u0151?<\/p>\r\n
Paul megfordult. Akkor figyelt csak fel a fiatal n\u0151re, aki drapp sz\u00edn\u0171 inget, \u00e9s fekete miniszokny\u00e1t viselt, haj\u00e1t pedig f\u00e9loldalasan t\u0171zte fel.<\/p>\r\n
- Nem! - mondta f\u00e9lv\u00e1llr\u00f3l a f\u00e9rfi, de azonnal meg is b\u00e1nta a gorombas\u00e1g\u00e1t. - De m\u00e9gis. Maradjon egy kicsit, besz\u00e9lgess\u00fcnk.<\/p>\r\n
A l\u00e1ny le\u00fclt a b\u0151r fotelbe. Sok\u00e1ig besz\u00e9lgettek Maxr\u0151l, a v\u00e1llalatr\u00f3l. M\u00e1r s\u00f6t\u00e9tedett, mikor \u00e9szrevett\u00e9k, hogy elszaladt az id\u0151.<\/p>\r\n
- J\u00f3 sok idej\u00e9t elraboltam - mondta a f\u00e9rfi. - Megh\u00edvhatom esetleg vacsor\u00e1ra k\u00f6sz\u00f6netk\u00e9nt, hogy meghallgatott?<\/p>\r\n
- Tal\u00e1n majd m\u00e1skor - mosolygott a n\u0151, majd elk\u00f6sz\u00f6nt, \u00e9s becsukta maga m\u00f6g\u00f6tt az ajt\u00f3t.\u00a0 Paul ismeretlen \u00e9rz\u00e9ssel tal\u00e1lta szembe mag\u00e1t. Eddig egyetlen n\u0151 sem mondott neki nemet. Ha m\u00e9gis \u00edgy alakult, akkor csak legyintett, \u00e9s pillanatok m\u00falva m\u00e1r egy m\u00e1sik \u00e1ldozat\u00e1val m\u00falatta az id\u0151t. De most eg\u00e9sz m\u00e1st \u00e9rzett. Zavarta, hogy a n\u0151 visszautas\u00edtotta, de furcsa m\u00f3d tetszett is neki.<\/p>\r\n
Att\u00f3l a napt\u00f3l kezdve a f\u00e9rfi minden reggel pontosan \u00e9rkezett az irod\u00e1ba. Vezette a t\u00e1rgyal\u00e1sokat az \u00fczleti partnerekkel, figyelemmel k\u00eds\u00e9rte az \u00f6sszes befektet\u00e9st, a c\u00e9g minden projektj\u00e9t. Ha elakadt valamivel, akkor Lora seg\u00edts\u00e9g\u00e9t k\u00e9rte. Nagyon sok id\u0151t t\u00f6lt\u00f6ttek egy\u00fctt, \u00e1m az esti vacsoramegh\u00edv\u00e1st a l\u00e1ny mindig visszautas\u00edtotta. Hossz\u00fa hetek teltek el. A fiatalok a \"az \u00e1l randik\" sor\u00e1n egyre jobban megismert\u00e9k egym\u00e1st, \u00e9s n\u00e9ha m\u00e1r nem csak c\u00e9ges t\u00e9m\u00e1kr\u00f3l besz\u00e9lgettek, hanem szem\u00e9lyes dolgokr\u00f3l is sz\u00f3 esett. Kapcsolatuk hasonl\u00edtott a tr\u00f3jai fal\u00f3ra, a f\u00e9rfi bel\u00fclr\u0151l pr\u00f3b\u00e1lta megismerni a n\u0151t, \u00e9s kitart\u00f3an k\u00fczd\u00f6tt \u00e9rte. Csakhamar sikert \u00e9rt el a f\u00e9rfi, \u00e9s a l\u00e1ny egy este elfogadta a vacsoramegh\u00edv\u00e1st is, melyet \u00fajabb, \u00e9s \u00fajabb randev\u00fak k\u00f6vettek. Paul maga is meglep\u0151d\u00f6tt, hogy milyen j\u00f3l \u00e9rzi mag\u00e1t a n\u0151 t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban, s egy id\u0151 ut\u00e1n r\u00e1d\u00f6bbent, hogy ez nem puszt\u00e1n vonzalom, szereti Lor\u00e1t. Sosem volt m\u00e9g szerelmes, boldogs\u00e1ggal t\u00f6lt\u00f6tte el ez az \u00e9rz\u00e9s.<\/p>\r\n
Egy este, mikor a l\u00e1ny lak\u00e1s\u00e1ban vacsor\u00e1ztak a Paul el\u00e9rkezettnek l\u00e1tta az id\u0151t, hogy kapcsolatukat a k\u00f6vetkez\u0151 szintre emelj\u00e9k, \u00e1m Lora visszautas\u00edtotta.<\/p>\r\n
- Ne haragudj! - mondta. - Most jobb, ha elm\u00e9sz.<\/p>\r\n
A f\u00e9rfi \u00e9rtetlen\u00fcl \u00e1llt, nem kapott magyar\u00e1zatot, pedig m\u00e1r nagyon k\u00edv\u00e1ncsi volt, hogy a l\u00e1ny mi\u00e9rt nem engedi k\u00f6zelebb mag\u00e1hoz. M\u00e1r h\u00f3napok \u00f3ta randev\u00fazgattak, de sosem t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k egy\u00fctt az \u00e9jszak\u00e1t, a l\u00e1ny m\u00e9g a cs\u00f3kot is elker\u00fclte. Most is elfordult t\u0151le, \u00e9s leguggolt a macskab\u00f6lcs\u0151 mell\u00e9, hogy megcir\u00f3gassa kicsi kedvenc\u00e9t. Kifel\u00e9 menet Paul \u00e9szrevett az asztalon egy kicsi k\u00f6nyvet, amit a kab\u00e1tj\u00e1ba rejtett. Otthon k\u00edv\u00e1ncsian lapozott bele, \u00e9s akkor vette \u00e9szre, hogy a l\u00e1ny napl\u00f3j\u00e1t hozta el. Megakadt a szeme az utols\u00f3 bejegyz\u00e9sen. \"Ma is egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck a napot Paullal. Nagyon j\u00f3l \u00e9reztem magam vele, de m\u00e9g mindig nem tudom, hogy \u0151 is azt \u00e9rzi-e, amit \u00e9n. Ma \u00fajra megpr\u00f3b\u00e1lt megcs\u00f3kolni, de nem hagytam. Nagyon szeretn\u00e9m, de mi van, ha csak sz\u00f3rakozik velem? Nem akarok a titk\u00e1rn\u0151 lenni, akivel csak cic\u00e1zik a f\u0151n\u00f6ke. De szeretem. Vajon mit tehetn\u00e9k?\" A f\u00e9rfit boldogs\u00e1ggal t\u00f6lt\u00f6tte el, ahogy olvasta a sorokat. \u0150 maga is k\u00e9telkedett Lora \u00e9rz\u00e9seiben, mert azt gondolta, hogy tal\u00e1n a l\u00e1ny a vagyona miatt k\u00f6zeledik hozz\u00e1, de t\u00e9vedett. Sosem \u00f6r\u00fclt m\u00e9g ennyire a t\u00e9ved\u00e9seinek, mint most. Elhat\u00e1rozta, hogy sz\u00ednt vall a n\u0151nek.<\/p>\r\n
M\u00e1snap megh\u00edvta Lor\u00e1t, hogy t\u00f6ltse vele a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9t megboldogult apja vid\u00e9ki h\u00e1z\u00e1ban. Biztos\u00edtotta r\u00f3la, hogy semmi h\u00e1ts\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9ka nincs, \u00e9s semmi olyan nem fog t\u00f6rt\u00e9nni, amit a n\u0151 nem akar, \u00edgy Lora beleegyezett. Els\u0151 este eld\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k, hogy filmet fognak n\u00e9zni. Lora im\u00e1dta a horrorfilmeket, ami nagyon tetszett a f\u00e9rfinak, \u00edgy a Farkas\u00fcv\u00f6lt\u00e9s c\u00edm\u0171 horrort n\u00e9zt\u00e9k meg, szorosan \u00f6sszeb\u00fajva. Minden ijeszt\u0151 jelenetn\u00e9l a f\u00e9rfi v\u00e9delmez\u0151en karolta \u00e1t a l\u00e1nyt. A h\u00e1zimozi ut\u00e1n ki\u00fcltek a teraszra, hogy a holdf\u00e9nyben vacsor\u00e1zzanak. A csillagok ragyogtak a der\u00fclt \u00e9gbolton, a hold pedig bevil\u00e1g\u00edtotta az eg\u00e9sz kertet. Nagyon romantikus volt.<\/p>\r\n
- Van kedved s\u00e9t\u00e1lni velem? - k\u00e9rdezte Paul.<\/p>\r\n
- Igen! - mosolygott a l\u00e1ny.<\/p>\r\n
K\u00e9zen fogva indultak el a kertben. A t\u00fccsk\u00f6k ciripeltek a leveleken \u00e9jjeli muzsik\u00e1t adva a s\u00e9t\u00e1hoz. Lora odab\u00fajt a f\u00e9rfihoz, aki azonban eltolta mag\u00e1t\u00f3l, majd meg\u00e1llt vele szemben.<\/p>\r\n
- Mondanom kell neked valamit. - kezdte Paul. - Ki vagy r\u00fagva!<\/p>\r\n
- Hogy? - k\u00e9rdezte a l\u00e1ny. - De h\u00e1t mi\u00e9rt? Nem \u00e9rtem.<\/p>\r\n
- Az\u00e9rt mert szeretlek - n\u00e9zett m\u00e9lyen a szem\u00e9be a f\u00e9rfi. - Nem akarom, hogy a titk\u00e1rn\u0151m legy\u00e9l, azt szeretn\u00e9m, ha a t\u00e1rsam lenn\u00e9l. Gyere hozz\u00e1m feles\u00e9g\u00fcl - mondta, majd egy sz\u00e1l orchide\u00e1t adott \u00e1t a l\u00e1nynak, mely szirmai k\u00f6z\u00f6tt egy csodasz\u00e9p eljegyz\u00e9si gy\u0171r\u0171 lapult. Lora remeg\u0151 k\u00e9zzel ny\u00falt a vir\u00e1g\u00e9rt.<\/p>\r\n
- \u00c9n is szeretlek! - borult a f\u00e9rfi nyak\u00e1ba. - Szeretn\u00e9k a feles\u00e9ged lenni!<\/p>\r\n
A k\u00e9t fiatal megcs\u00f3kolta egym\u00e1st. Ez volt az els\u0151 cs\u00f3kjuk, pedig m\u00e1r egy \u00e9ve tartott a kapcsolatuk. Mindketten nagyon boldogok voltak.<\/p>\r\n
Reggel, ahogy Paul \u00e1lmosan le\u00fclt meginni a k\u00e1v\u00e9j\u00e1t, egy pap\u00edrt tal\u00e1lt a nappali asztal\u00e1n. Megb\u00e9nult, mikor megl\u00e1tta, mi az. Egy lev\u00e9l volt, melyet az apja a hal\u00e1la napj\u00e1n \u00edrt neki, de m\u00e1r nem adhatta \u00e1t. Paul k\u00f6nnyes szemmel olvasta el a levelet, melyben Max le\u00edrta, hogy nagyon b\u00fcszke r\u00e1, \u00e9s b\u00e1r mindig szek\u00e1lta az \u00e9lete miatt, valahol irigy is volt r\u00e1, mert \u0151 sosem \u00e9lt olyan szabadon, mindig a munka t\u00f6lt\u00f6tte be az \u00e9let\u00e9t, \u00e9s a fi\u00e1val sem tudott olyan szeret\u0151 kapcsolatot tartani, amilyenre mag\u00e1nak is sz\u00fcks\u00e9ge volt. Bocs\u00e1natot k\u00e9rt, ha esetleg megb\u00e1ntotta az \u00e9vek alatt, \u00e9s biztos\u00edtotta arr\u00f3l, hogy nagyon szereti.<\/p>\r\n
Pault zokogva szor\u00edtotta a levelet a mell\u00e9hez, majd halkan annyit mondott: \"Szeretlek apa!\"<\/p>","type":"rich"}