1.0Tizedelőhttps://tizedelo.cafeblog.huVédahttps://tizedelo.cafeblog.hu/author/maryon/<p>Dr. David Adams az orvosi szobában ült, mikor megszólalt a hangosbemondó:</p> <p>- Dr. Adams-et várják a sürgősségire! Dr. Adams-et várják a sürgősségire!</p> <p> </p> <p>A férfi letette az aktákat, majd sztetoszkópját a nyakába akasztva kirohant a szobából. A folyosón izgatott sürgés-forgás fogadta. Egy baleset áldozatait hozták be a kórházba.</p> <p>- Mi történt? – kérdezte.</p> <p>- Egy autós elaludt vezetés közben, és egy kereszteződésben a villamossínekre hajtott. A villamosvezető már nem tehetett semmit, nem tudta elkerülni az ütközést. – felelte a mentőápoló.</p> <p>- Hány sérült van?</p> <p>- Három! –felelte a mentőápoló. – Egy házaspár, és egy gyermek. Az anya, és a gyermek jól vannak, viszont a férfi súlyos belső sérüléseket szenvedett.</p> <p>- Rendben, vigyük az egyes kezelőbe! – intézkedett az orvos.</p> <p> </p> <p>A kezelőben Dr. Adams előírta a vizsgálatokat, majd az eredmények tükrében, azonnali sürgős műtétet rendelt el, melyet ő maga végzett. A több mint 4 órás életmentő beavatkozás után fáradtan rogyott le a betegszoba kanapéjára.</p> <p>- Minden rendben? – kérdezte egy nővérke.</p> <p>- Igen, persze. – válaszolt az orvos. – Csak kimerítő volt ez a műtét, de szerencsére erős szervezet, rendbe fog jönni. A család többi tagja hogy van?</p> <p>- Az anya megfigyelésre felkerült a belgyógyászatra, a kisgyermeket pedig a gyermekosztályon helyeztük el. Mindketten stabil állapotban vannak. – tájékoztatta az orvost a nővérke.</p> <p> </p> <p>Hazafelé David még mindig a baleseten gondolkozott, bár sok ilyen esettel találkozott már, mégis mindig megrendült. Ám ahogy hazaért, azonnal el tudta engedni ezeket a gondolatokat, mert kislánya szaladt elé, hatalmasra tárt karokkal.</p> <p>- Papa, papa, végre megjöttél! – kiáltotta Liza. – Képzeld a nagymama megígérte, hogy a hétvégén kapok egy kiscicát! – újságolta a hírt boldogan a kislány.</p> <p>- Nahát, ez remek hír! – mondta David. – A nagyinál majd megkeressük a papa régi fotóstáskáját, amit a temetés után felvittünk a padlásra. Biztosan lesz még benne pár használható film, és megvan még a fényképezőgép is. Majd rengeteg képet csinálunk a családról, és a cicáról is.</p> <p> </p> <p>A hétvégén David szabad volt, így el is indultak az édesanyjához, ahogy azt már hetekkel korábban leegyeztették. Liza nagyon izgatott volt, hogy láthatja a nagyit, és persze a beígért cicát is nagyon várta már.</p> <p>Az ajtóban egy hajhálós, idős hölgy várta őket. Boldogan megölelte gyermekét, menyét, és kicsi unokáját.</p> <p>- Hol a cica, mami? – kérdezte Liza türelmetlenül.</p> <p>- Ne félj, kincsem, megvan a cica. – mondta kedvesem Paula néni. – De előbb gyertek beljebb. Az idén rengeteg dió termett, sütöttem finom bejglit, meg diós-rácsost. Tudom, hogy szeretitek.</p> <p>Mindannyian asztalhoz ültek, majd mikor elfogyott a sütemény, együtt mentek fel a padlásra, hogy megkeressék a papa fotóstáskáját. Rengeteg régi tárgy volt ott, és előkerült egy újság is, amelyben sok évvel ezelőtt publikált a matematikus papa egy tanulmányt a Bermuda-háromszögről. David arcán egy apró könnycsepp gördült végig, ahogy az újságot nézte.</p> <p> </p> <p>Még akkor is az emlékeibe merült, mikor már a kertben ülve azt figyelték, hogyan játszik Liza az új kis barátjával, akit Micusnak nevezett el.</p>rich