Bűntudat

Az ajtó hangos csattanással csukódott be a zilált külsejű lány mögött. Kibújt vékony, rózsaszín dzsekijéből, felakasztotta az egyetlen üres fogasra a kabáttartón. Tornacipőjéből kibújt, majd egyenes háttal előrehajolva tette a helyére.

– Szia, drágám! – hallotta a nappaliból anyja hangját, miután a porszívó hangja elcsendesedett.

Nem viszonozta a köszönést, mert gyűlölt átordítani az egész lakáson, inkább az előszobában hagyva a sporttáskáját, keresztülszökellt a folyosón.

– Szia, Flóra – köszönt ismételten az anyja, miután nem hallotta a lánya elmaradt üdvözlését. – Milyen volt a balett óra?

– Szar… – fancsalodott el a lány arca.

– Azt hittem, szeretsz táncra járni…

– Így is volt… Amíg Emese tartotta az órákat. Viszont Feri bácsi állandóan elviselhetetlenül büdös. Ráadásul perverz is, és minden egyes alkalommal valami elbagatellizált indokkal ott liheg a nyakunkba. Na, mindegy, elviselem, ha ez muszáj ahhoz, hogy balettozhassak.

– Holnap beszélek vele…

– Á, hagyd csak! – legyintett lemondóan a lány. – Mi lesz vacsorára?

– Találtam még a hűtőben egy doboz tojást, és azt fogom kirántani, ha megfelel neked.

Nem szerette a rántottát, de tisztában volt azzal, hogy pénzszűkében vannak most, hogy a kisöccse is elkezdte az iskolát, miközben ő is balettiskolát váltott. Eddig csak hobbi-szinten táncolt, viszont a tanárai szerint isten adta tehetség, akinek a profik között a helye. Ezért az ő tanácsukra hallgatva és a szülei támogatásával beiratkozott az ország leghíresebb és ezáltal legdrágább intézetébe, ahová egy több fordulós felvételi után be is jutott. Csak hát azzal nem számolt, hogy ez milyen anyagi vonzattal jár.

– Addig a szobámba leszek – tért ki a válasz elől.

Beérve a szobájába, neki dőlt a becsukott ajtónak. Fáradt volt, valami ízletes, könnyű vacsorára vágyott, nem pedig a megszokott, unalmas tojásdiétára, de ezt a vágyát nem oszthatta meg az anyjával. Biztosra vette, hogy a takarítást is félbehagyná, csak hogy a leendő sztár balerina lánya kedvében járjon. Az megint más kérdés lett volna, hogy miből vásárolt volna. A téli fűtésre összekuporgatott tartalékpénzből? A minden fillérig előre kiszámolt konyhapénzből? Ha most finomat ennének, utána néhány hétig biztosan koplalna az egész család. Ezt pedig ő nem akarná!

Hogy bűntudatát elnyomja, felvette az íróasztaláról a hifi távkapcsolóját, és a lehető leghangosabban elindította az orosz Hacsaturján Harang szimfóniáját, és leült a laptopja elé, hogy elmerüljön egy gondtalan virtuális világba.